art-terapia.hu

Fiam most tanul vezetni. Ezért néha beszélgetünk a KRESZ-ben lévő fogalmakról. Erősen gondolkodóba estem a bizalmi elv kapcsán. Megyek az útkereszteződésben, ahol nekem van elsőbbségem, balról egyirányú utca van, jobbról (ellenkező irányból) csaknem nekem hajt egy kisbusz, még ő van felháborodva. Nap mint nap olyan atrocitások érnek az utakon, hogy leszögezem, a közlekedésben megszűnt a bizalmi elv.

Na és az élet más területein?

6 éve hagyott itt minket az édesapám, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Biztos igaz az, hogy észrevétlen átvesszük annak a szokásait, gesztusait, mondását, stb. akit nagyon szerettünk. Tudat alatt biztosan az működik bennünk, hogy úgy szeretnénk újra hallani, ahogy mondta. Ezzel is szeretnénk életben tartani…

Mostanában a hangyák késztettek eszmefuttatásra, főleg azért, mert ellepték a nappalimat és a konyhámat. Időközönként, valamilyen összefüggésben az időjárás változásaival, ezt még nem sikerült megfejtenem igazán, egyszerűen vonulászásba kezdenek a fent említett területen, ami engem meglehetősen zavar. Magyarul, ki nem állhatom, ha az asztal közepén, a mosogató szélén, a konyhaszekrényben hangyák menetelnek…

Találtam egy verset. Nagyon megfogott, mert olyan, mint egy ars-poetica. Lehetne egy gyógypedagógus ars-poetica, vagy akár az enyém. Olvassátok el!