Hogy jön ehhez maga, az én gyerekem azt csinál, amit akar, ha akarja, akkor bedobálja a vízbe a köveket, na és? - harsogja felháborodva egy másik szolidan megszólaló hölgynek válaszul, aki azt kérte tőle, hogy szóljon rá a gyerekére, aki a fák tövébe körberakott díszköveket éppen a strand lépcsőjéről hajigálta a vízbe. És a szóváltásra megérkezett az ugyanolyan kövér és tréningruhás apa is, mintegy tekintélyként megerősítve, hogy így van ez rendjén. Kíváncsi lettem volna rá, hogyha ők lépnek bele a lépcső közelébe dobált kövekbe a vízben, akkor hogyan nyilatkoztak volna, na és természetesen, ha nem az ő kis csemetéjük dobálta volna oda a köveket. Mindenestre nagyon rosszul esett ez az inzultus, mert én is, és más is, csak döbbenten hallgattunk, ahelyett, hogy állást foglaltunk volna, támogatva a kulturáltan kérő hölgyet. Megint győzött az emberi butaság, nagyhangúság, agresszió… Aztán sétálok tovább a sétálóutcán, ahol a balra-jobbra butikok, bazárok sorakoznak csábítóan. Egy négytagú család lépked előttem, egy átlagos család, két fiúgyermekkel, akik olyan 6-10 éves kor között voltak. Az egyik fiú valamiért nyúzta a szüleit, és egyszer csak azt hallom, hogy az apuka minden indulat nélkül a következőt mondja: - Ha nem hagyod abba rögtön, mindjárt a falhoz váglak. Pont. Azért pont, mert teljesen semleges hangon közölte ezt, és az anyuka meg sem szólalt. Sétáltak tovább, mintha semmi nem történt volna. Csak az én fejembe fészkelte be magát a gyanú: Uramisten, miket mondhatnak „ezek” még egymásnak, ha ez nem is érdemleges…. Aztán a lángossütőnél a hároméves forma fiúcska a felnőttek arcába vízipisztolyozik, apukája azt mondja: -Ezt majd inkább a vízben… És nem kér elnézést. A felnőttek szótlanul törölgetik a szemüket. Odébb a parton, a köveknél, fiúcska eteti a hattyút kenyérdarabokkal. Apukája bíztatja: -Etesd a tenyeredből, vagy nevezzelek egész évben gyáva nyúlnak? Rémültem figyelem, hátha szót fogad. Papája, úgy látszik nem ismeri, milyen agresszívek a kenyérhéjon nevelkedett hattyúk. De nem, szerencsére nem. Úgy látszik, már van némi tapasztalata arról, hogy a felnőttek néha hülyeségeket beszélnek…