Egervári Lilla

Egervári Lilla

Pszichopedagógus, művészet- és szocioterapeuta, Peter Hess© hangmasszőr.
Ennek a honlapnak a tulajdonosa.

Webhely URL::

Hogyan segítsük szülőként a számfogalom kialakulását?

 

Hogyan segíthetjük szülőként a számfogalom kialakulását gyermekünknél?

Jó pár éve foglalkozom óvodáskorú gyermekek fejlesztésével.
Újabban feltűnt, hogy a gyerekek számára mennyire nehéz a mennyiségek mutatása a kezükön.

Ezért is szoktam két dobókockát használni a társasjátékozáskor, hogy a mennyiségeket össze is  kelljen adni. Az egyik dobókockán a számjegy van, a másikon a pöttyök. Így már a számjegyet is gyakorolhatjuk.
Azt is tanulnunk kell, hogyan kell lépni a társasjátékozáskor.  Az egyet akkor mondjuk, amikor már léptünk egyet. Ezek számunkra egyértelműek, de óvodás gyermekeinket bizony ezekre meg kell tanítani. Sokuknak nincs szinkronban a számlálása a lépéssel. A mennyiségek mutatása nem könnyű a gyerekeknek. Már az ujjak sorban nyitogatása sem megy mindenkinek. Hogyan mutatjuk a négyet? Melyik ujjunkat nyitjuk ki, csukjuk be? Praktikus dolgok ezek, és jó kis koncentrációt és motoros ügyességet igénylő feladatok.  És elmagyarázhatjuk, hogy más országokban másképp mutatják pl. az egyet, vagy a négyet. Mi a négynél a hüvelykujjunkat csukjuk be, mert azt egyszerűbb. Ha mondjuk, négyhez hármat kell adni, akkor a gyermek négyet mutat az egyik kezén, és ne hagyjuk, hogy a másikon mutasson hármat! Ez rossz módszer, nem segíti a gyermeket a számfogalom kialakításában, elmélyítésében. A hármat úgy adja hozzá, hogy a becsukott ujja ( az ötödik) legyen az egy, aztán a másik kezén a kettő, három. Mert akkor már helyesen mutatja a végeredményt, és ez így fog rögzülni: 4+3=7

Lehet, hogy a Kedves Szülőnek ez eszébe sem jut, ezért szeretném felhívni rá a figyelmet!

 Jó közös játszást kívánok!

 

Bővebben...

Miért izgalmas játék a zengi-bongi varázsolda?

 

 

Mert csodák történnek közben. Olyan gyerekek, akik percekre bírnak csak leülni, megtapasztalják, milyen az, amikor nyugton ülnek, és hasukon egy hangtál rezeg. Vagy mennyire szép hangja van, amikor megüti. Milyen érzés, amikor a mozgásával irányíthatja karmesterként a többieket.

Vagy az olyan gyermek, aki nem mer megszólalni, társaihoz fordulni, elragadhatja a legbrutálisabb hangú vihargépet, és ő maga lehet a vihar! Sosem felejtem el azt az átszellemült tekintetet, amelyet egy kislány arcán láttam! A beszéd helyett a hang….mint kifejezőeszköz! És megtanulhatja, hogy semmi nem megy egyszerre. A hangtálat nem könnyű megfogni, megütni, de megéri megtanulni!

Furcsa dolog, hogy itt együtt van a négyéves, meg a nyolcéves! De képzeljétek, az itt nem számít. Négyévesünk csacsog, talpraesett, és ha kell, finoman üti meg a hangtálat.

A nagyobb segít a kicsinek bebújni a takaró alá, ha jön a vihar! Lehet jókat játszani, mesélni, szaladgálni, közben érdekes hangszereket kipróbálni.

És ha a szülő visszajelzi a változásokat, akkor meg külön hasznos, hisz ezeket tudjuk beépíteni a folyamatba. Nem is hiszik el a szülők, mekkora probléma, ha egy gyermek zárkózott, szorongó. Az iskola nemcsak a tantárgyak bebiflázásáról szól, hanem a társas kapcsolatok működtetéséről. És az élet is. Tehát még időben vagyunk…kezdjük ezzel!

A hiperaktív gyermek pedig megtanulja kicsit visszafogni magát, kordában tartani magát. Ha mindig csak olyan tevékenységeket végez, ahol a fizikailag lefárad, akkor nem is adunk lehetőséget az efféle tanulásra neki.

Fontos információ lehet az is, ha egy gyermek a bekötött szemes játékban más irányba indul el, mint ahonnan a hang jön. Ezeket mind megfigyelve, megbeszélve érhetünk el terápiás hatást, a gyermek meg jól szórakozik közben!

Érdemes megtapasztalni. Jelenleg folyik a tanfolyamom, de indulhat a későbbiekben is. Ha intézményében szeretne ilyet, keressen meg!

Egervári Lilla

művészet-és szocioterapeuta, Peter Hess hangmasszőr

 

Bővebben...

Mitől lesz egy folyamat terápiás?

Zengi-bongi varázsolda hangtálas csoportom 6 gyermekkel folyik. Ez az első olyan csoport, ahol csak fiúk vannak. Siserehad, és nem könnyű!

A hetedik alkalom volt a választóvonal. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy a kis csapat megszokja egymást, a szabályokat, és felszabadultan játsszon. Ne féljen a hangtálaktól sem, meg merje ütni. Végre tudnak már kicsit egymásra figyelni, kivárni. Most kezdődik igazán a folyamat!

Persze, mindig akad olyan, hogy valamelyik gyereknek rossz napja van. Nem érdemes ezekből hosszútávú következtetést levonni. Kisebb gyerekeknél még nagyon sok a befolyásoló tényező, hogy adott időben hogyan érzi magát. Sok minden közrejátszik ebben: hogyan aludt, hogyan ébredt, időjárási front, vita valamelyik szülővel, stb...

De mitől is lesz ez a játékos csoport tulajdonképpen terápia? Hát attól, hogy a szülőkkel időről-időre beszélünk néhány szót a tapasztalatokról. Van-e változás otthon, a csoportban? Adott játékban, feladatban hogyan reagált a gyermek...Ezeket egyeztetve hasznos információkhoz jutunk, mely otthon is és a csoportban is felhasználható. Nyomon követjük a változásokat, regálunk rá, beépítjük tapasztalatainkat a folyamat tervezésébe.

Fontos lépés ez, talán szülőként is nyújt egy másfajta gondolkodási mintát. Hogyan lehet indirekt eredményeket elérni? És ami tanulságos számomra is:

türelem, türelem és türelem!

Még magam is megdöbbentem, hogy a hetedik alkalom hozta azt, amit vártam. Minden csoport más és más. Tudomásul kell vennem. És így van ez szülőként is a gyerekekkel.

Ugyan él bennünk az összehasonlítás, de el kell fogadnunk, hogy

minden gyermek egyedi.

Egyedi az a tempó is, ahogy beilleszkedik valahova. Nehéz elvárásmentesnek lenni, valljuk be!

Együtt tanulunk tehát. Terapeuta és szülő, szülő és terapeuta, valamint gyermek és az összes résztvevő....Zengi Bongi 3

Bővebben...
Feliratkozás az RSS csatornára