6 éve hagyott itt minket az édesapám, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Biztos igaz az, hogy észrevétlen átvesszük annak a szokásait, gesztusait, mondását, stb. akit nagyon szerettünk. Tudat alatt biztosan az működik bennünk, hogy úgy szeretnénk újra hallani, ahogy mondta. Ezzel is szeretnénk életben tartani…
Mostanában a hangyák késztettek eszmefuttatásra, főleg azért, mert ellepték a nappalimat és a konyhámat. Időközönként, valamilyen összefüggésben az időjárás változásaival, ezt még nem sikerült megfejtenem igazán, egyszerűen vonulászásba kezdenek a fent említett területen, ami engem meglehetősen zavar. Magyarul, ki nem állhatom, ha az asztal közepén, a mosogató szélén, a konyhaszekrényben hangyák menetelnek…
Találtam egy verset. Nagyon megfogott, mert olyan, mint egy ars-poetica. Lehetne egy gyógypedagógus ars-poetica, vagy akár az enyém. Olvassátok el!
A vizes alapú festés is egy olyan művészetterápiás technika, mely alkalmazása során sokféle képességet tudunk fejleszteni. Lehet foltokkal játszani, festéket öntögetni, vonalakat húzni, tussal fröcskölni stb. Mivel a vizes lapon futnak a festékek, ezért absztrakt formákat tudunk létrehozni. Lehet "belelátósat" játszani, tájat létrehozni, sok izgalmas lehetőséget ad a technika.
