Szocioterápia

A csodálatos radírgumi

  • Írta: Egervári Lilla
  • Kategória: Szocioterápia
  • Találatok: 1977

 

Ma Fehér Klárától olvastam egy kis történetet az ovis gyerekeknek, A csodálatos radírgumi címmel.

Nem tudom, ismeritek-e. Arról szól, hogy a kisfiú kap egy radírt az édesapjától, elmondja, mire lehet használni. Aztán elgondolkodik, hogy ő olyan radírt szeretne, amivel ki lehet radírozni azokat a dolgokat, amiket meggondolatlanul mondott a barátainak….

Igen, ezen hosszasan gondolkodtam. Milyen jó is lenne egy ilyen radír! Mennyi mindent lehetne kiradírozni vele, amit meggondolatlanul mondunk…. Nem tudva akkor, hogy bántunk!

Mikor a gyerekünknek azt mondjuk, hülye vagy kisfiam! Vagy a párunknak: Nem vagy Te normális!!!!

Vagy megjegyzést teszünk valamire, ami viccesnek tűnik! A kisnövésű gyereknek azt mondjuk: töpszli… A rajzára, hogy irkafirka…. És sorolhatnám a végtelenségig a példákat. Vannak szituk, mikor tényleg vicces, és nem bántó az efféle megjegyzés. De az a baj, hogy akkor lesz bántó, hogyha az, akit illet, úgy éli meg. Vagyis ő elégedetlen a külsejével, a tehetségével, vagy bármi mással, nincs elég önbizalma. Mert akkor a viccesnek tartott megjegyzés elindít az agyában valamit, („vezérhangya”), ami elkezd dolgozni…. Tényleg milyen hülye vagyok, béna, milyen alacsony….stb…

Persze, mindenkinek dolgoznia kell magán! De nem mindenki jut el a felismerésig, a megbocsátásig…

Van, aki egy életen keresztül őrizgeti a tüskéit, és másokat okol a balszerencséjéért.

De törekedjünk arra, hogy minél kevesebb tüskét szúrjunk másokba! Hisz, nincs varázsradírunk! Nem tudjuk meg nem történtté tenni a meggondolatlanul kimondott bántó szavakat!

De bocsánatot kérni sosem késő!

 

A szocioterápiáról

  • Írta: Egervári Lilla
  • Kategória: Szocioterápia
  • Találatok: 6598

„Minden művészetterápiának közös alapja a nem verbális kommunikációra és kreatív kifejezésre helyezett hangsúly, olyan bizalmat ösztönző és biztonságos környezetet nyújtva, amelyben az emberek felvállalhatják és kifejezhetik erős érzelmeiket.” (Payne )

"A művészetterápia lényeges alapgondolata, hogy minden emberi létező rendelkezik egy ösztönös, kreatív belső maggal, mely az egészséget és a pozitív irányba mozdulást igenli. Az alkotó jellegű gyakorlatok segítségével elérhető ez az erőteljes mag, és megtanulható (újra) annak előhívása a gyakorlatban, támogatva ezzel a gyógyulás vagy változás folyamatát. Az alkotó folyamat által megerősödik az önbecsülés, önismeret és önkontroll, megtapasztalhatóvá válik az elégedettség és kompetencia érzése. Ezeken túl a legtöbb ember számára az alkotás és a különböző kreatív gyakorlatok kellemesek, szórakoztatóak, így a terápiás "munkát" a terapeutával és a csoporttagokkal pozitív élményként élik meg." Orsovszky Gyöngyvér

A szocioterápia színtere a csoport, mint a legkisebb reszocializációs egység. A  szocioterápia megadja a támogatást egy demokratikus rend érvényesüléséhez, segíti az egyént a csoportba integrálódni. A kiindulási pont az, hogy a csoportvezető megkeresi azokat az eszközöket, amelyekkel legjobban meg tudja közelíteni az embereket.

A szocioterápia négy alapvető technikára épít. Felhasználhatja a képzőművészet, mozgás, zene, irodalom adta lehetőségeket, hogy az élmények elemzésén keresztül az illető önismerete mélyüljön. A különböző technikák használatával és a csoporttársak folyamatos reagálásán, tükrözésén keresztül az egyén saját magára tekinthet, több szempontot kaphat a megértéshez. Az alkotás során tudattalan tartalmak kerülhetnek a felszínre, de az alkotó pszichés, szociális világa is feltárul, illetve az értékrendszere is megjelenik.

Szerveződése alapján lehet aktív, vagy passzív a terápia. Az aktív terápiában a tagok maguk is alkotnak, a passzívban pedig már meglévő alkotásokon keresztül osztanak meg élményeket, érzéseket, és ezeken keresztül elemeznek.