Egervári Lilla1985-ben végeztem a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán pszichopedagógia-oligofrénpedagógia szakon. A festés-rajzolás- kézműves tevékenységek mindig is közel álltak hozzám. Gyógypedagógusként enyhén sérült tanulókkal foglalkoztam, és fejlesztő foglalkozásokat tartottam diszlexiás és egyéb problémákkal küzdő, vagy magatartászavaros tanulóknak.

Azt már nagyon hamar felismertem, hogy ezeknek a gyerekeknek a kézműves tevékenységek jelentik a sikerélményt, hiszen a tanulásban akadályozottak. Agyagoztam, batikoltam velük, szőttünk-fontunk, tűzzománcoztunk, népi mesterségeket tanultunk közösen. Szerencsémre mindkét munkahelyemen örömmel testálták rám a kézművességeket, így én mindig azt csináltam, amit szerettem.

Az írás is a hobbim volt, elvégeztem egy magyar nyelv-és irodalom szakot az ELTÉ-n. Közben Pomázra költöztem, és munkahelyet váltottam, ahol egy általános iskola keretei között foglakoztam a sérült tanulókkal, akik itt egy tagozatot alkotnak. Létrehoztam egy iskolaújságot, ahol a tanulók teret kaptak, hogy bemutatkozhassanak, és a tanulásban akadályozott tanulóim csodálatos illusztrációkat készítettek.

Egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan lehet kifejezetten terápiás céllal alkalmazni a képzőművészetet, és minden vágyam az volt, hogy ezt tanulhassam.

Mivel nincsenek véletlenek, éppen akkor lett lehetőségem egy 120 órás továbbképzésen részt vennem, ahol megismerkedhettem a terápia fortélyaival. Ez a tanfolyam nagyon előrelendített a munkámban.

2006–2010-ig terápiás foglalkozásokat tartottam Pomázon a Sashegyi Sándor Általános Iskolában, először enyhén sérült tanulóknak, majd tanulási zavaros tanulóknak. Folyamatosan éneket, rajzot, technikát, kézművességeket tanítottam, kísérleteztem, s a pomázi éveim alatt a  gyermekek fejlődését az első osztálytól a nyolcadik osztályig nyomon tudtam követni, mivel én tanítottam ezeket a tárgyakat. Fontos volt számomra a zene, a ritmus, a mozgás is.

Hiszem, hogy a művészetek összefüggnek, összekapcsolódnak egymással, és az biztos, hogy bármelyik ágával kerül kapcsolatba az ember, az jobbá, szebbé teszi az életét.

Sajnos meg kellett válnom Pomáztól, és 2011 szeptemberétől Budapesten a XIII. kerületben kezdtem dolgozni, mint utazó gyógypedagógus.

Érdeklődésem már régebben is a felnőttek felé is fordult, és beiratkoztam az MMSZKE hároméves szocioterapeuta képzésére. 2014-ben szuperviziós csoportomat SNI-s gyermekek szüleinek vezettem a XIII. kerületi PRIZMA EGYMI-ben. 2014 júniusában megszereztem művészet-és szocioterapeuta képesítésemet.

2014 nyarán elvégeztem a magyarországi Peter Hess Akadémián a hangterapeuta képzést, így Peter Hess hangmasszőr lettem.

Mindezeket azért tanultam, hogy segíthessek az embereknek abban, hogyan élhetnek harmonikusabban. Hogy visszataláljanak saját belső "mag"-jukba, hogy közelebb kerülhessenek saját magukhoz.

Szeretném ezeket a terápiákat alkalmazni minél szélesebb körben.

Hisz Márai Sándor is azt mondta:

Önmagunk megismerése a legizgalmasabb utazás...

Itt megnézheted néhány saját alkotásomat

Egervári Lilla

Bejelentkezés or Sign Up

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?