Elemek szűrése dátum szerint: november 2017

Érzelmek....

 

Érzelmek, melyek elragadnak…. Érzelmek, melyekért mindent megadnánk….. Érzelmek, melyeket szégyellünk, melyeket szeretnénk kordában tartani….Érzelmek, melyek megzavarnak…. És sorolhatnám! De hogy miért írom mindezt? Mert mit gondoltok, mi marad az életünk végén?

Édesanyám Alzheimer-kóros, már csak egy dolgot tud önállóan: enni. Beszélni is csak néha, mert összezavarodnak a hangok, betűk, értelmetlen szavakat mond. De néha, van közte egy-egy értelmes, a régi életéből felbukkanó, szinte ösztönös… Mint ma is, amikor nála voltam. Már nem tudja ésszel, hogy én a lánya vagyok. De érzi, hogy összetartozunk, és boldog. Mosolyog, örül. Megölelem, megsimogatom. Érzi a szeretetet…. Édesem, mondja, és megölel. Egyszercsak sírni kezd….Olyan megindító! Mintha felszínre törne benne minden, amit már ésszel nem ér fel. Csak a pillanat van. Örülünk egymásnak. Érzelmek….ez maradt. Örülök, hogy még örömet szerezhetek neki. Ha csak azzal, hogy mosolyogva majszol egy banánt, akkor azzal…Érzések…. Ennyi marad….

 

Bővebben...
Feliratkozás az RSS csatornára

Bejelentkezés or Sign Up

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?