Érzelmek.... Kiemelt

 

Érzelmek, melyek elragadnak…. Érzelmek, melyekért mindent megadnánk….. Érzelmek, melyeket szégyellünk, melyeket szeretnénk kordában tartani….Érzelmek, melyek megzavarnak…. És sorolhatnám! De hogy miért írom mindezt? Mert mit gondoltok, mi marad az életünk végén?

Édesanyám Alzheimer-kóros, már csak egy dolgot tud önállóan: enni. Beszélni is csak néha, mert összezavarodnak a hangok, betűk, értelmetlen szavakat mond. De néha, van közte egy-egy értelmes, a régi életéből felbukkanó, szinte ösztönös… Mint ma is, amikor nála voltam. Már nem tudja ésszel, hogy én a lánya vagyok. De érzi, hogy összetartozunk, és boldog. Mosolyog, örül. Megölelem, megsimogatom. Érzi a szeretetet…. Édesem, mondja, és megölel. Egyszercsak sírni kezd….Olyan megindító! Mintha felszínre törne benne minden, amit már ésszel nem ér fel. Csak a pillanat van. Örülünk egymásnak. Érzelmek….ez maradt. Örülök, hogy még örömet szerezhetek neki. Ha csak azzal, hogy mosolyogva majszol egy banánt, akkor azzal…Érzések…. Ennyi marad….

 

Utoljára frissítve:vasárnap, 12 november 2017 19:10
Tovább a kategóriában: « Saját alkotásaim

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.